Ezen bejegyzésem leginkább kiégett mivoltom ihlette.
Biztos Veled is már előfordult, hogy a semmin kívül mást nem érzel, más nem érdekel. Velem is ez van már, hol jobb, hol rosszabb. Egyszer csak rám tör, hirtelen, mindenféle előrejelzés nélkül. Egyszer csak azon kapom magam, hogy jaj! ne, már megint itt van. Egyébiránt nem lenne vele semmi bajom, de így sokkal nehezebb végigcsinálni a napokat.
Az a baj, hogy egyre sűrűbben jelentkezik. Ilyenkor nincs semmihez se kedvem, leginkább saját magamhoz. Kedvenc időtöltésem ekkor ülve bámulni a semmibe, hallgatni a csöndet. Kiégtem, ez tény. Nem először és nem is utoljára.
Most már csak egyetlen egy dolog rángathat ki ebből az állapotból, ha elfogadom ezt az állapotot és tudom, hogy vége lesz egyszer. Persze aztán majd pár hét, hónap múlva újra itt lesz. De az elfogadás sokat segít. Hisz ember vagyok, tökéletesnek egyáltalán nem mondhatnám magam, sokat hibázok nap, mint nap, de arra jutottam, hogyha elfogadom a negatív érzéseimet, a tehetetlenségemet, a passzivitásomat, a kedvtelenségemet, a pesszimizmusomat, a lelkiismeret furdalásomat, amiért nem tudok a fiaimmal játszani, mert aznap épp képtelen vagyok erre. Szóval, ha elfogadom a hibáimat, emberi mivoltomat, hogy nem olyan vagyok, mint amilyennek szeretném magam látni, vagy szeretném, hogy mások lássanak, akkor könnyebb lesz és könnyebben is viselem el azt a pár napot, mikor a kiégés – az anyukák leghűségesebb barátja – olykor-olykor meglátogat. Ez egy állapot és nem fog hétfőről keddre eltűnni, nem. Egyszer majd kimászom belőle, tudom, addig pedig minden nap egy kínlódás. De megbecsülöm, mert tudom, ez tesz majd napról napra erősebbé.
Volt idő, még fiatal koromban, mikor utáltam az estéket, féltem az éjszakától, azt most nem írom le miért. Rettegtem behunyni a szemem, mert féltem többé nem ébredek fel. Mióta anyuka vagyok, kedvenc napszakom az éjszaka lett nem írom le miért, Te is tudod :-). Régebben imádtam a 
reggelt, legfőképp a hajnalt, még ha fáradt is voltam. Fáradtság? Ugyan, fiatalon a fáradtságnak semmi köze nem volt ahhoz, amit most érzek fáradtságnak. Most viszont a reggeltől félek, a hajnalt pedig kifejezetten utálom. Minden reggel/hajnalban fáradt vagyok, tök mindegy mennyit alszom, mikor fekszem le. Mennyit változik az ember. Hmmm…. Félek a reggeltől, mert megint jön a verkli, az egész napos fáradtság, ezt kell csinálni, azt kell csinálni és senki nem kérdezi, van–e kedvem hozzá. Elhatározás, oh, mindennap jelen van, úgy, mint a kiégés, egymást váltják. Hányszor elhatároztam, majd holnaptól minden jó lesz, derűsen fogom látni az életet. Persze….. de senki nem mondta, hogy ez könnyű lesz. A gyereknevelés és minden, ami ezzel jár. Én sem így gondoltam. Ezt miért nem tanítják az iskolákban, miért nem készítenek fel erre bennünket? Nem fizikailag, lelkileg.
Vannak tanfolyamok: szülésről (légzéstechnikák), baba-elsősegély, babaruha-varrótanfolyam stb. De arról nem szól semmi, hogy a szülés után mi lesz. Nem a hogyan cseréljük ki a pelenkát, milyen testhelyzetben szoptassunk, nem ezekre gondolok. Te érted, ugye, hogy mint szeretnék mondani? Nem tudom igazán megfogalmazni, egyszerűbb, ha megérted így is. Helyt kell állnunk a világban és ez a XXI. század nem egy családbarát század. Sokkal nehezebb, mint gondoltam, bár tudom, soha senki nem mondta, hogy könnyű lesz.
Ha írásomat olvasva szemed rátapadt a képernyőre és azt sem vetted észre, hogy lélegzel, akkor úgy hiszem, ismerős a helyzet és Te magad is már átélted ezt.
Itt van az én 3 a magyar igazság és 1 a ráadás tippem a nyugodt alvásért. Mert úgy gondolom a nyugodt, pihentető alvás az alapja egy boldog, kiegyensúlyozott anyukának (akár vállalkozó anyuka, akár nem :-).
Miután a gyereked elaltattad, jó éjt puszival éreztetted vele, hogy ma is, mint minden nap ő a legfontosabb számodra, befejezted az aznapi teendőidet, akkor feküdj le Te is. Ha már elcsendesült körülötted minden, akkor:
- Adj hálát három dologért. Sorold fel mi az a három dolog, amiért hálás vagy (több is lesz, de hármat emelj ki)
- Gondolj olyan emberekre, akiknek most nagyon nehéz (akiknek sokkal nehezebb, mint Neked). Adj hálát azért, hogy Te nem vagy az ő helyükben és mondj el értük egy imát!
- Gondolj a célodra és kérj az eléréséhez erőt és kitartást! (Ha még nem tudtad megfogalmazni, mi az életcélod, sürgősen ess neki! Ez a cél Rólad kell, hogy szóljon, hogy Te, mint ember, mit szeretnél elérni az életben, mi az, ami boldoggá tesz. Ez a cél, ami előre visz, ami erőt ad.)
+1 Mosolygj! 🙂
Én hiszek ebben, hogy ez működik, leginkább azért, mert elveszi a figyelmed a saját életed negatívumairól (a kiégés ebből táplálkozik, imádja, szeret belőle repetázni is) és inkább a pozitív dolgokra fókuszálsz majd. Nehogy azt hidd, hogy ez is könnyű lesz! Ilyen egyszerű kis dolgok is milyen nehezek tudnak lenni. Nekem sem sikerül minden este ezt véghezvinnem, de már nem haragszom magamra, ha kihagyok egy-egy hálaadós, imamentes lefekvést.
Az élet mottója: egyszer fent, egyszer lent.
Ha fent vagy, légy hálás érte, ha lent, akkor pedig tudd, hogy jön majd a fent, és ne keseredj el! 🙂 
Kommentek