Szeretem a hétköznapi embereket, akik nagyobb média ismertség nélkül élik mindennapjaikat, teszik a dolgukat úgy, hogy közben nem adják fel az álmaikat, céljaikat, nem foglalkoznak más emberek negatív megjegyzéseivel, mert tudják, hogy mit miért csinálnak.
Most Cili sikertörténetét osztom meg Veletek. Neki mi a titka? Olvassátok tovább és remélem választ kaptok rá. Egy biztos: kellett hozzá kitartás, hit, önbecsülés, nyitottság, céltudatosság.
- Mivel foglalkozol jelenleg és mióta?
Kétféle, egymástól nagyon különböző tevékenységet ölel fel a vállalkozásom.
Egyrészt “zenebölcsis foglalkozásokat” tartok Cili Cili Muzsika címmel (cilizenebolcsije.eu). 15 éves múltra tekintek vissza, az egyik első voltam az országban, aki ezzel a korcsoporttal kezdett zenei foglalkozásokat tartani. Korábban csak óvodás csoportok voltak. Mára szinte minden utcasarkon, játszóházban vannak ilyen jellegű foglalkozások, de büszke vagyok arra, hogy a nagy országos hálózatok mellett rajtam kívül nagyon kevesen vannak, akik ilyen hosszú ideig a piacon tudtak maradni. Sokan, akik egyedül kezdték, beolvadtak valamelyik hálózatba, én maradtam és maradok a továbbiakban is egyéni vállalkozó. A zenebölcsi mellett “Bikfic torna” mozgásfejlesztő foglalkozásokat is tartok, ahová nem csak az óvodáskor alatti életkorban, hanem – korcsoportos bontásban – 6-7 éves korig jöhetnek a gyerekek (videó).
A másik tevékenységem a kézműveskedés. Sokféle technikával dolgozom, varrok, kötök, horgolok, általában saját tervezésű holmikat készítek. Huligánlány “művésznéven” dolgozom 🙂 (www.facebook.com/Huliganlanysagok) Ez egyrészt kikapcsolódás, de egyben agymunka is, hiszen tervezéssel is foglalkozom, több általam tervezett kötött-horgolt holmi jelent meg kézimunka-kiadványokban 🙂 És a két tevékenységem végül mégiscsak összetalálkozik, hiszen a gyerekcsoportjaim igénylik a “huligánlányságokat”, nagy része a munkáimnak a foglalkozások résztvevői között talál gazdára.
Mivel a pedagógiai munka javarészt az iskolaidőben végezhető, a szeptembertől-május végéig terjedő időszak inkább a gyerekfoglalkozásoké, nyáron pedig előtérbe kerül a kézműves vonal.
- A „több lábon állás” számodra tudatos döntés volt, vagy így hozta az élet?
Személyiségemből adódik a több lábon állás, mindig sokféle dolog érdekelt. De azt gondolom, a mai világban szükség is van erre, muszáj többféle eredményt felmutatni. Eddig még úgy tűnik, megférnek egymás mellett, sőt, ahogy az előzőekben mondtam is, kiegészítik és megtámogatják egymást.
- Két nagyfiad van, tehát elmondható, hogy lassan már 20 éve vagy a piacon. Ez nem kis idő. Bekerülni a piacra egy dolog, fennmaradni a piacon megint egy másik dolog. Akár 5 év alatt is rengeteget változik a piac, a jogi környezet, a versenytársak stb. Most visszatekintve nehéz volt?
A kezdet nagyon könnyű volt. Amikor elkezdtem az óvodáskor alatti korosztállyal foglalkozni (eredetileg óvodapedagógus végzettségem van), akkor a “zenebölcsi” még szinte ismeretlen fogalom volt. Emlékszem, volt olyan művelődési ház, ahová bementem, előadtam az elképzeléseimet, és tágra nyílt szemekkel néztek rám, nem értették, mit akarok 🙂
Ahogy múltak az évek, úgy lett egyre több és több “versenytársam”. Bevallom, soha nem foglalkoztam különösebben a konkurenciával. Úgy gondolom, hogy amit csinálok, azt én építettem fel a saját módszertanom alapján, saját személyiségemre formálva, ezt senki se tudja utánozni, lemásolni. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek jó minőségű foglalkozások rajtam kívül, de mivel belőlem is csak egy van, az én foglalkozásomból is csak egy van. Ez az egyik oka annak is, hogy nem dolgozom senkivel együtt. Mindent magam csinálok. Úgy érzem, hogy az, hogy vannak olyan családok, ahol már a negyedik gyermekkel járnak hozzám, ez épp elég pozitív visszajelzés. Persze mindig lesem a fejlődési lehetőségeket, az új ötleteket, erre nagyon nyitottnak kell lenni.
- Úgy gondolom „szerelem nélkül” pusztán pénzszerzés/megélhetés céljából nem lehet sikeres egyetlen vállalkozás sem, főleg hosszú távon. Te hogyan kezdted, miért döntöttél úgy, hogy ebbe belevágsz? Érdekelt akkor a pénz, vagy inkább csak az motivált, hogy végre azt csinálhatom, amit szeretek és úgy, ahogy én szeretném?
Lehet, hogy furának fog hangzani, de igazából sosem motivált a pénz vagy a karrier. Persze, nekem is el kell tartanom a családomat, meg kellett tanulnom, mik azok a szituációk, amiket el kell engednem, hiszen ingyen senki sem dolgozik. Hozzáteszem, ez volt a legnehezebb 🙁
Mindig is egy dolgot akartam csinálni: gyerekekkel foglalkozni. Ezért lettem óvodapedagógus, és ezért lettem óvodai ének-zenei mentor is. Amikor a két fiam után lejárt a Gyes, el kellett gondolkodni, hogy mi legyen. Az emberek azt hiszik, az óvónői munka csupa móka és kacagás, de a reggel 7-re járás, vagy az este 6-kor hazaindulás két kisgyerek és egy sokáig dolgozó férj mellett megoldhatatlan feladatnak tűnt. A fiúk ovijában tartottam délutánonkénti zeneovis foglalkozásokat, ahová elkezdtek be-beszivárogni a játszótéri haverok, akik még nem voltak ovisok, de érdekelte őket a lehetőség. Ebből jött az ötlet: indítsak konkrétan ennek a korosztálynak is, délelőtti foglalkozásokat. Az volt a legerősebb motivációm, hogy azt csinálhassam, amit akarok, úgy, ahogy én akarom. Az anyagiak tekintetében pedig, ha maradok óvodapedagógus, tudtam mennyit kerestem volna. Azt mondtam magamnak: ha egy óvodapedagógusi fizetést sikerül hoznom havi átlagban, akkor rendben vagyok.
- Érezted úgy bármikor is, hogy elég, nem csinálom tovább? Ha igen, akkor miért folytattad mégis?
Nem, soha. És nem is tervezem. Szerintem 60-70 évesen is a szőnyegen fogok csúszkálni a gyerekekkel. Mondjuk, az azért elég vicces látvány lesz 🙂
De komolyra fordítva a szót: úgy érzem, szükség van arra, amit csinálok, de visszafordítva: nekem is szükségem van a mindennapi pozitív visszajelzésekre, a valóban őszinte gyermek-reakciókra. Soha később nem lesznek ennyire nyitottak, őszinték a gyerekek, mint az első néhány évben. Én ebből töltöm fel az energiáimat 🙂
- Milyen előnyöket, illetve hátrányokat emelnél ki, amik számodra fontosak a „vállalkozói létben”?
Előnyök? rengeteg van. Szinte csak az van 🙂
- nincs főnököm (pontosabban dehogynem, a gyerekek és a szüleik),
- nincs kötelezően teljesítendő továbbképzés, mint a közoktatásban (persze járok, de csak arra, amit valóban szükségesnek tartok, nem a kreditpontokért)
- teljesen szabadon gazdálkodom az időmmel
- nem kell elvállalnom olyan munkákat, ami idegen tőlem
- nincsenek a közoktatásban megszokott szülő-gyerek konfliktusaim, hiszen hozzám csak az jár, aki akar 🙂
- nem kell hajnalban kelnem 🙂
- nincsenek otthoni agyalások a megoldásra váró problémákon
- iszonyatosan sok szeretetet kapok
Hátrányok? Talán az a legrosszabb hogy minden hónap vége egy meglepetés, sosem tudok biztosra menni, mennyi marad a pénztárcámban. De ezt agyban el lehet rendezni, no meg nem kell felélni a jobb hónapok több pénzét, és minden rendben lesz 🙂
- Mit üzensz a kezdő Vállalkozó Anyukáknak, vagy annak, aki még csak gondolkodik azon, hogy belevágjon-e főnök nélküli álmai megvalósításában?
Bátran, csak bátran! Ami talán a legfontosabb: lassan, óvatosan! Nem baj, ha az első hónapok nem úgy alakulnak, mint a mesében. Nem kell az első sikertelenségeket tragikusan venni, fel kell állni, és újra és újra próbálkozni. És ami még nagyon fontos: mindig a lehető legmagasabb minőségi szintet kell kitűzni! Ha a kezdőszint alacsony, onnan sokkal nehezebb feltornázni a színvonalat, mintha magasról kezdünk, és később engedünk egy kicsit…
És talán a legfontosabb: tudj nemet mondani!
Cilinek már sikerült az álmait megvalósítani, és Neked? Ha igen és szeretnéd másokkal is megosztani, írj nekem. Ha még nem, akkor pedig NE ADD FEL!
Ha tetszett a bejegyzésem, kérlek oszd meg, hogy mások is láthassák.
Kapcsolódó bejegyzéseim:
15 pontban a sikeres emberekről
Kommentek