Számomra mindig érdekes játék, amikor megpillantva egy kézműves terméket – csak úgy a magam szórakoztatására – kitalálom milyen ember készíthette. Eljátszom a gondolattal külsőleg-belsőleg milyen ember lehet.
Szilvi munkájában először a harmóniát véltem felfedezni és biztos voltam benne, hogy aki ezeket készíti, az az ember nagyon is szereti ezt csinálni. Tisztában voltam vele, hogy ilyen szintre elérni nem lehet egyik napról a másikra. Egy dolog varrni tudni, egy dolog ötleteket megvalósítani és egy harmadik dolog vállalkozást felépíteni. És együtt a három nehezebb is, de mivel összefüggnek egymással, így segítik is egymást. Sikeréhez hozzájárult kitartása, hite és természetesen az, hogy nagyon szereti azt, amit csinál!
Szilvi sokat tett azért, hogy eljusson idáig. Idén pedig úgy döntött “ringbe száll” és megpályázza “Az Év Anyavállalata 2015” címet.
- Mivel foglalkozol jelenleg és mióta? Ezelőtt (gyerekszülés előtt) mivel foglalkoztál?
Jelenleg foltvarrással foglalkozom. Patchwork munkákat készítek, illetve ehhez kapcsolódóan egy grafikus barátnőm, Szabó Csilla aktív segítségével, szabásmintákat. Emellett két blogot vezetek, ahol igyekszem a tapasztalataimat megosztva másoknak is meghozni a kedvét a foltvarráshoz.
A kislányom születése előtt HR szakértőként dolgoztam. A legutóbbi munkahelyemen az volt a feladatom, hogy szakértőként segítsem egy integrált személyügyi rendszer bevezetését. Gondolom ez így sokaknak elég kínai. Ha azt mondom, hogy személyügyi informatika, úgy érthetőbb? 🙂
- Miért döntöttél úgy, hogy ezt csinálod? (Az, hogy ezzel pénzt is kereshetsz azonnal megfordult a fejedben vagy inkább ez csak később jött? Úgy értem azért kezdtél el ezzel foglalkozni, hogy jövedelemre tegyél szert vagy ez később alakult ki benned, mikor már javában benne voltál?)
A foltvarrás hobbiként már nagyon régóta része az életemnek. Amikor a kislányom takaróját elkezdtem megvarrni, még nem pénzkereset volt a célom. 🙂 A gyermekvállalással más változások is történtek az életünkben. A fővárosból vidékre költöztünk. Tisztában voltam azzal, hogy a korábbi munkámat, ugyanolyan formában nem fogom folytatni. Megfordult az is a fejemben, hogy távmunkában, vagy tanácsadóként folytathatom ugyanazt, amit addig csináltam. De aztán, valahogy a foltvarrás teljesen beszippantott. Rengeteg ötletem volt (van is) és csak azt éreztem, hogy meg szeretném őket valósítani. Ne értsen félre senki, a szakmámat szerettem, a munkámat is, de annyi minden mást is szívesen csinálok. Nem érzem úgy, hogy veszteség érne, vagy le kellett volna mondanom bármiről is. Egyszerűen csak lezárult egy korszak és elindult egy új. Úgy döntöttem, amíg itthon vagyok a gyerekekkel megnézem, hogy ezen a területen fel tudok-e építeni egy olyan vállalkozást, ami a főállást vagy kiegészíti vagy teljesen ki is váltja.
- Nagyon szépen dolgozol, gyönyörűek a munkáid. Talán sokan nem is tudják, hogy milyen sok idő kell ahhoz, hogy valaki erre a szintre eljusson. Biztos sokan nem is értik miért kerülnek a kézműves termékeid annyiba, amennyibe. Ért már esetleg emiatt negatív megjegyzés bármilyen formában is? Ha igen, hogyan kezelted?
Foltvarrós körökben is sokszor van vita erről. Sokan mondják azt, nem lehet annyit kérni érte, amennyibe valójában kerül, mert azt senki nem fizetné meg. A Facebook segítségével aktívan részt veszek ezekben a csoportokban és mindent megteszek, hogy ezt a szemléletet megváltoztassam. A kézimunkának, a kézműves tevékenységnek igen is ára van. Rengeteg a munkába fektetett idő és elsősorban ezt kell megfizetni, de emellett a minőségi alapanyag sem olcsó. Egy francia-ágytakarónak 20-25 ezer forint körül van csak az anyagára. Ha valaki ennyiért ad egy kész takarót, akkor vagy nagyon rossz minőségű anyagokat használ, vagy a saját munkáját nem értékeli, vagy mindkettő. Az én véleményem az, hogy a legfontosabb a jó minőség. Aki nem engedheti meg magának, hogy megvegye a készterméket, de szeretne ilyet, annak érdemes megtanulnia, hogyan készítheti el magának. A blogbejegyzéseim, a szabásmintáim ebben nyújtanak segítséget! 🙂
- Termékeidet milyen csatornákon értékesíted?
2014 áprilisában nyitottam a Meskán meg a boltomat. Ez volt az elsődleges értékesítési csatorna. Ma már a weboldalt tartom elsődlegesnek, de természetesen a közösségi hálón keresztül is gyakran megkeresnek.
- Honlapot hoztál létre, blogolsz, varrsz, tele vagy ötletekkel…. Emellett két pici gyermek édesanyja vagy. Nehézséget jelent vagy jelentett számodra, hogy beoszd az idődet, hogy mindenre és mindenkire jusson elég idő?
Szerintem ez minden anyukának nehéz, aki dolgozik a gyermekei mellett. Önmagában a házimunka és a gyerekekkel való foglalkozás is kitenne egy egész napot. Talán lenne 1-2 órám szabadon, amikor tényleg csak magammal foglakozom. Ha valaki viszont emellett dolgozik, vagy éppen vállalkozást próbál elindítani, állandósul az idővel való zsonglőrködés. Sokan kérdezik tőlem, hogy a gyerekek mellett hogyan jut időm varrni. Erre mindig azt válaszolom, hogy sehogy. 🙂 A napi teendők közül nem lehet mindent tökéletesen elvégezni, így valami mindig háttérbe szorul. Vagy a házimunka, vagy a varrás. Nagy segítség, hogy néha a nagyszülők átvállalják a gyerekeket. Ilyenkor a házimunka is lecsökken (kevesebb a mosnivaló és a gyerekek után sem kell pakolni) és sokkal több időt tudok a varrással, blogolással, weboldallal, fotózással stb. foglalkozni. De egy átlagos hétköznap akkor van idő teljesen a munkára koncentrálni, amikor a gyerekek alszanak. Tehát a nap fél hatkor indul, és gyerekek ébredésig van kb. 1-1,5 óra szabadon. (bár én ilyenkor próbálok sportolni is) A délelőtt jellemzően a házimunkáé és a gyerekeké. A délutáni alvást próbálom nagyon ügyesen kihasználni. A kora délután már félig munka félig játék a gyerekekkel. 5-8-ig a családé az idő. Majd este 8 óra után jön a folytatás átlagosan 11 óráig tart. Viszont ebből az időből konkrétan varrással maximum 2-3 órát töltök.
- Van, akinek a varrás a hobbija, s ez által töltődik fel. Neked a varrás – úgy gondolom – több, mint hobby. Mégis mi az, ami feltölt Téged, ami kikapcsol, ha elfáradtál, túl sok volt már és eleged van?
A varrás teljesen, de még van két dolog, ami az eddigi életemben is nagyon fontos feltöltődést nyújtott. Az egyik ilyen a fotózás, szerencsére erről nem kell lemondanom a varrás miatt, sőt! J Elég sok időt elvesz az időmből a fotózás. A munkafolyamatokat is állandóan dokumentálom képekkel és a kész termékeket is. A másik a sport és ezen belül is a futás. Sajnos ez nagyon háttérbe szorult, egyszerűen nem fér bele az időmbe a napi 1 óra futás, de kora hajnalban, ha tehetem, kocogok egy 20 percet, fél órát. Ilyenkor jutnak eszembe a NAGY ötletek. A közeli családtagok, barátok már jól ismerik azt a mondatot, ami így szokott kezdődni: „Reggeli futás közben jutott eszembe..!” 🙂 Ezen túl a gyerekekkel előtérbe került a biciklizés és a túrázás is.
- A vállalkozói élet(mód) számodra milyen előnyökkel, illetve hátrányokkal bír? Melyeket emelnél ki, amik számodra a legfontosabbak?
Mondhatni ugyanaz az előnye, mint a hátránya.
Senki nem mondja meg, mit kell csinálni, ez lehet jó is és rossz is. Az alkalmazotti világban, ha valami nem sikerül úgy, ahogy kellene, könnyű a főnökre, a cégre, a munkamorálra, a kultúrára, a vezetőségre és bármi másra hárítani a felelősséget. „Ezt kérték, én ezt csináltam” Ha vállalkozó valaki, senki nem fog neki „dirigálni”, de nem is lehet másra hárítani a felelősséget.
Viszont óriási előnye, hogy a nagy ötletek nem feltétlenül landolnak a fiók mélyén. Sajnos korábbi munkahelyeimen volt ilyen tapasztalatom. Volt egy jó ötlet, lázasan elkezdtünk dolgozni, majd kaptunk egy új vezetést és nem lett belőle semmi. Itt ilyen nincs. Ha valami a háttérbe szorul, az már saját döntés.
A vállalkozás hátránya lehet még, hogy itt nem fizeti ki senki a reggeli kávémat, csak akkor keresek, ha dolgozom (egyelőre, de remélem, ez majd idővel változik). Alkalmazottként nem kellett azon aggódnom, hogyha nem fejezek be aznap valami munkát, akkor nem kapok fizetést. Most ez így van. De cserébe a lehetőségek sokkal korlátlanabbak.
A másik előnye még a szabadság, hogy úgy osztom be az időmet, ahogy nekem a legmegfelelőbb. Tökéletesen össze lehet hangolni a családi élettel, ahogy az előzőekben már leírtam. Hátránya, viszont, hogy sokkal nehezebb elválasztani a munkát a magánélettől. Főleg most az elején. Ezúton is köszönöm a kis családom türelmét ehhez! 🙂
- Mit üzensz a kezdő VA-nak, vagy annak, aki még csak gondolkozik azon, hogy belevágjon-e főnök nélküli álmai megvalósításában?
Vágjon bele, de sok türelem és kitartás kell hozzá. Mindenkinek azt üzenem, hogy ha igazán szeretne valamit, el is fogja érni, csak ne adja fel! 🙂
Szilvinek is sikerült az álmait megvalósítani, és Neked? Ha igen és szeretnéd másokkal is megosztani, írj nekem. Ha még nem, akkor pedig NE ADD FEL!
Ha tetszett a bejegyzésem, kérlek oszd meg, hogy mások is láthassák. 🙂
Kapcsolódó bejegyzéseim:
15 pontban a sikeres emberekről
Kommentek