2012. óta van jelen az életünkben. A foglalkoztatók által fizetendő 27%-os társadalombiztosítási járulék helyébe lépett, azzal a lényeges különbséggel, hogy a szocho adóként funkcionál, ahogy ezt már leírtam egy korábbi bejegyzésemben is. Ennek pedig azért van jelentősége, és azért fontos tisztázni, mert önmagában a szocho megfizetése senkit semmilyen társadalombiztosítási ellátásra, támogatás igénybevételére nem jogosít. S mivel adó, így ezen adóval összefüggő hatósági ügyben az eljárás az állami adóhatóság hatáskörébe tartozik.
Kinek miért hogyan kell megfizetnie?
- a kifizetőnek a természetes személlyel fennálló egyes jogviszonyaira (pl. munkaviszony) tekintettel
- egyéni vállalkozónak, mezőgazdasági őstermelőnek saját maga után
- természetes személynek bizonyos esetekben
A 2011. évi CLVI. törvény felsorolja azokat az eseteket, amikor nem keletkezik szocho fizetési kötelezettség. Így nem alanya a szocho-nak:
- nyugdíjas/özvegyi nyugdíjban részesülő egyéni vállalkozó
- kistermelő
- mezőgazdasági őstermelő abban az esetben, ha nem keletkezik járulékfizetési kötelezettsége, vagy magasabb járulékalap választásáról nyilatkozik
Az adó alapja:
- a kifizető által természetes személynek juttatott nem önálló tevékenységből származó jövedelem (SZJA adóelőleg alap) pl. munkabér
- érdekképviseleti tagdíj
- önálló tevékenységből származó jövedelem (SZJA adóelőleg alap)
- tanulószerződés alapján ténylegesen kifizetett díj
Az adó mértéke: 27%
A számított adó (adóalap * 0,27) nem azonos a fizetendő adóval. A számított adó csökkenthető a törvényben meghatározott adókedvezmények összegével.
Ezen információkat a bejegyzés megjelenésének időpontjában hatályos jogszabályok alapján írtam, azóta nem frissítettem.
Kapcsolódó bejegyzések:
Melyiket éri meg választani? – összehasonlító táblázat
Főállású egyéni vállalkozó járulékai
Kommentek